Hát nálam megszokott,hogy csak úgy tv-zem és valami onnan indítja el a gondolatenetem. Lehet az valami egészen apróság is,de épp olyanom van,hogy szöget ütt a fejembe valami egy apró megjegyzés vagy kép miatt,akkor azon képes vagyok komolyan elagyalni. Tudom,tudom,a csak kitalált történetek,de valahogy mégis... Mint azt a bemutatkozásomnál is írtam,nem nézek úgy szinte semmit,amibe bele ne élném magam. Szerintem ez így logikus,különben csak bámulnék ki a fejemből egy dobozra,amiben mozog a kép. Lehet hülyének nevezni,de mindenkinek megvannak a deffektjei. Nekem ez az egyik. Persze belülről nézve ez korántsem az XD

Szóval ma este,mint mostanában egyre többször,nem fértem ide a gépemhez. Lényegében az a fura helyzet áll fent,hogy anya is kissé netfüggő lett. Kedvenc bandája a MUSE,igazi rajongó!! Külföldi és hazai rajongókkal így tartja a kapcsolatot,de ez valahogy kezd egyre nagyobb méreteket ölteni,és egyre több időre vagyok úgymond kitúrva a gép elől. Szó se róla jól jönne egy laptop... bár még igazságosan megosztjuk az időt. Egyenlőre...
De most nem is ez a lényeg,jellemző rám,hogy elkanyarodok másfelé.

Megint: Szóval... a gépem és teljes internetkapcsolat foglaltsága miatt a ma esti tv sorozatokból válogattam,mert túl lusta voltam,hogy inkább mondjuk az egyik kötelezőt olvassam,pedig nem ártana...
Csak így utólag tűnik fel,hogy még világosban telepedtem a tv elé és sötét lett,mire észbekaptam :$ Jól van na,nyáron csomó jó sorozatot tűznek újra műsorra^^

Szóval több olyat is láttam,amiről egy valami jutott eszembe,bár,hogy hogyan,az számomra is rejtély :$
Amiből az én "érdekes" agytekervényeim kiszűrték az elelmélkedésem témáját,az a CSI, CSI New York, Criminal minds és Satisfaction. Igen,ezt mind ma este néztem,és ez még csak a lista fele :$
Ebben a sorrendben néztem és a Satisfaction (nálunk Bordélyház címmel fut) volt az ahol úgy istenigazából beugrott valami. A történet szerint ugyanis az egyik főszereplő lány egy véletlen baleset során elveszti a kisbabáját. Megemlékezne róla és elhívja a legközelebbi barátait,másik 5 lányt a bordélyból,ahol dolgozik. És épp ez volt az amin elgondolkoztam. A munkatársai a legjobb barátai,ami végülis logikus,hiszen velünk nap mint nap együtt van,igazán ismeri őket és velük bőven van miről beszélni. Velük van olyan kapcsolatban,hogy ilyenkor őket hívja támaszként. Mindenki,akinek bántja a szemét,hogyha éppne lusta vagyok tanulni,azzal jön,hogy majd,ha tényelegesen felnőtt leszek - ami náluk azt jelenti,hogy "majd,ha dolgozol..." - akkor majd teljesen más lesz minden. Hát ezzel azért vitatkoznék. Ez tök a gimi,és az előtt és az után. Mindenhol így van. Odakerlüsz,aztán bele egy társaságba,majd legtöbb esetben azt hátrahagyva egy másikba. És legtöbb esetben az előzőz barátságaink rovására mennek az újak. Idővel ezt már nem is bánjuk,de előre belegondolni az ijesztő,hogy gimi után mi lesz,azokkal akikkel most jóban vagyok. Nem mehetünk mind oda tovább tanulni. Általános után megfoadtuk a legjobb barátnőmmel,hogy mindenképp tartjuk a kapcsolatot és mnél gyakrabban találkozunk. Lehet,hogy akad akinek ez sikerül egy teljesen új élet mellett,de nekünk nem... és jó pár más embernek sem,akit ismerek. 14 év barátságot befejezett a gimnázium. Már túl vagyok rajta,viszont nem akarom,hogy a mostaniak is csak úgy eltünjenek az életemből, ha lejár az 5 évünk. Aztán egyetemen mindezt újra kezdeni másokkal.
Általánosban még más,hiszen lényegében gyerek mindenki. De a gimi az,ahol már el is kezdenek történni a dolgok úgy mindenkivel. Szóval nem tudom... Vajon nekem a környezetem a jővőbeni munkámnál mennyire lesz hasonló ahhoz,amiben most jól érzem magam.
Az élet is olyan,mint egy sorozat. Elkezdődik,aztán csak történnek a dolgok,az események váltják egymást. De aztán jöbbek az új évadok,másféle problémákkal és új szereplőkkel. A végére meg azon kapja magát az ember,hogy már vagy alig emlékszik az elejére vagy megijeszti,hogy mennyire meg is változott minden,még saját maga is. Nekem ez az évad tetszik az én sorozatomban és nem igazán szeretnék egy másikat kezdeni,másokkal. Na igen,hogy én mit akarok,az ebben az esetben egy kicsit sem számít. Nem marad a gimi a fő helyszín,nem maradnak a megszokott kedvelt és igen,az utált emberek is a megszokott szereplők. Egy évem sincs,hogy búcsút vegyek a négy éve kissé komolyabbá váló megszokott napoktól. Csakhogy búcsúzkodni mindig utáltam és mindent megteszek,hogy a legtöbb most szeretett dologtól ne is kelljen!! ...még ha nem is állhatok a változás útjába...